Szegény Orbánt kilistázzák?

„Ettől féltem én szegény Orbánt és kormányát. Ha komolyan gondolják a törvényt, akkor velük kell kezdeniük. Hiszen ez az inkvizíciós eljárás (a végén politikai kivégzéssel) vár a javaslat szerint arra, aki egyrészt külföldi forráshoz jut, másrészt tevékenysége befolyásolni akarja a közvéleményt, harmadrészt a törvény indoklásába foglalt módon sérti a szuverenitást.

Az első két feltétel meglétét a magyar kormánynál és fejénél nem kell különösebben bizonygatni. De mi van a harmadikkal? Vegyük sorra a szuverenitást veszélyeztető »bűnöket«. Ezt követi el, aki »sérti, negatíy színben tünteti föl« a következőket: »Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét«. Nem tudok senkit, aki többet tett volna a »jogállami jelleg« ellen, mint maga Orbán. Erről a kormánynak papírja van több nemzetközi szervezettől. Aztán: »A magyar nemzet egységét, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget«. Hagyjuk is a nemzet végletes megosztását, elég annyit mondani: a magyarfaló román elnökjelölt támogatása. Majd: a család elsődlegességét, »a más országokkal való együttműködést«, »Magyarország keresztény kultúráját«.

A családi pótlék befagyasztása, a tönkretett gyermekvédelem. Ukrajna ellenségként való gyalázása. Irtóhadjárat Iványiék keresztény egyháza ellen. Nincs az a gonosz »összeesküvő«, »külföldi ügynök« (értsd: kormánykritikus) egyesület, szervezet, lap, csatorna, ami ennyit tudna tenni, ha akarna is, a felsorolt eszmék ellenében.

Még a galád, »hazaáruló«, ámde hatalomban nem lévő Tisza sem, ami a céltábla közepén van.”

***

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán